A vasúti közlekedési rendszer sok elemből áll, és ezek az elemek egymásra épülnek. Megfelelő rendszer nélkül a vonatok nem közlekedhetnek zavartalanul.
Először is ott van a vasútvonal menti földrajzi környezet.
Másodszor, mi a rendszer célja: személyszállítás vagy teherszállítás? Ha utas, akkor mérlegelni kell, hogy az utasok ingázók vagy közép-- és hosszú távolságú{1}}utazók.
Az igények tisztázása után el kell dönteni a megépítendő vasút típusát: kisvasút, nehézvasút vagy nagy{0}}sebességű vasút. Léteznek egysínű sínpályák, gumi-gumipályarendszerek és maglevvasutak is, mivel ezeken a vonalakon sínpályás-vonatokat is használnak. Sok nagyvárosban ma már városi vasúti tranzit- vagy villamosrendszerek vannak.
A vasút típusának eldöntése után gondosan meg kell választani a nyomtávot.
A vonatok teljesítményét illetően az ókorban lovakat, később gőzt, majd elektromosságot használtak, amihez villamosítási rendszerre volt szükség. Ez különböző módszerekhez vezet a vonatok meghajtásához. A legelterjedtebbek a felső kábelek és a sín{2}}alapú tápegység.
Végül a forgalom nagysága alapján kell meghatározni a vágányok számát. Alacsony forgalom esetén csak egy vágány építhető, de áthaladási területnek kell lennie, hogy ezt a vasutat több vonat is igénybe vegye. Ha nagy a forgalom, akkor dupla vagy akár több vágány is fektethető. Egyes forgalmas szakaszokon nyolc vágány is fut párhuzamosan, mindkét irányban négy vágány.
